A rendszerváltás legnagyobb vesztesei

A ratkósok bakancslistája

A Ratkó-gyerekek csoportja megjelent a nyugdíjrendszer kapujában. Az 1952 és 1956 között született, kiemelkedően nagylétszámú csoport (0-4 évesek száma 948826 fő) az aktuális életkorához illeszkedően végighaladt a rendelkezésére álló intézményrendszeren, és komoly veszteségek után megérkezett nyugdíjas éveihez. A ma már 61–65 éves korcsoportnál (716588 fő) elérkezett a számvetés ideje.

Azok az intézmények, melyek az ő ellátásukra, nevelésükre, oktatásukra voltak hivatottak, mindig túlzsúfoltak voltak, férőhely és szakember hiánnyal küszködtek. Az „életbe” kilépő korábbi diákok aztán az éppen aktuális gazdasági válság (olajár robbanás) nehézségeivel küzdő munkahelyek valamelyikébe próbáltak bejutni, illetve a kevés férőhellyel rendelkező felsőoktatás intézmények valamelyikére igyekeztek felvételt nyerni. (1975-ban 63 ezer nappali képzésű hallgató volt.) Rosszabb esetben az 1989-ig fennálló „közveszélyes munkakerülés vétsége” fenyegetését kellett elviselniük.

Kapcsolódó kép

A korcsoportnak azonos emlékei vannak a ma már nem ünnepelt évfordulókról, a ma már nem létező úttörőtáborokról, a ma már nem átélhető építőtábori csínytevésekről, a ma már csak a régi iratok között a fiókban porosodó katonakönyvhöz és a munkakönyvhöz kapcsolódó történetekről. A Ratkó-gyerekek az aktív életszakaszukban közel azonos adózási körülmények között éltek, közel azonos társadalmi szolgáltatásokat vettek igénybe, közel azonos jövőkép szerint szervezték életüket, közel azonos módon használták ki a nyolcvanas évek gazdasági nyitásának lehetőségeit.

Az 1990-es évek rendszerváltozása a Ratkó-gyerekeknek is sok területen átalakította az életét. Számukra is új lehetőségek nyíltak meg, de egy lényeges kérdésben alig történt változás: a munkajövedelmükből továbbra is kimagaslóan nagy maradt az adó és járulék címén történő központi elvonás. Az utóbbi években csökkentek ugyan a bérekhez kapcsolódó közterhek, de még mindig az Európai Unió egyik legnagyobb elvonása található nálunk. (Az adóék jelenleg 48,2 százalék.) Az elvonások magas mértékét évtizedekig azzal magyarázták, hogy a közszolgáltatások biztosításával tehermentesítik a családokat, a szolidaritás elvének érvényesítésével a hátrányos helyzetbe kerülők leszakadását csökkentik.

A nagyfokú központosítást azért tudták az emberek számára elfogadhatóvá tenni, mert a társadalmi szolgáltatásokat alig észrevehetően, csak lopakodóan és lassanként szorították vissza, utat engedve a piaci szereplőknek. A végeredmény azonban az oktatás támogatásának csökkentése, az egészségügy krónikus alulfinanszírozására, a közutak karbantartásának elhanyagolása, a szociális szféra gyengítése lett.

A nyugdíj előtt állók és a már nyugdíjban lévők csak nagy nehézségek árán tudják az állami szolgáltatások fokozatos kivonulását kompenzálni. A korcsoportnak jellemzően nem volt lehetősége forrásokat felhalmozni és a piaci alapon működő szolgáltatások finanszírozását átvállalni. A hozzáférhető adatok alapján jelenleg a magyar háztartások mintegy 25 százaléka tud csak félretenni, de az idősek és az alacsony jövedelműek csoportjában a megtakarítási lehetőség alig kimutatható.

Az időseket érintő kedvezőtlen változások legsúlyosabb lépésére a következő időszakban kerülhet sor. A központi költségvetés egyensúlya biztosításának indoklásával, a nemzetközi gyakorlatra hivatkozva az állam jelentősen ki akar vonulni a rászorulók – köztük a nyugdíjasok – terheinek átvállalásából. Úgy és akkor akarja a kormány a hátrányos lépéseket bevezetni, amikor az érintetteknek már nincs módjuk visszamenőlegesen az életstratégiájukon változtatni. Az évek során apránként, a nyilvánosság elől jóformán elrejtve, az érintettek háta mögött kiépül az időseket méltatlan helyzetbe taszító, jogszabályokkal körülbástyázott intézkedések háttere.

Kezdődött az új Alaptörvény hatályba léptetésével, mely már nem tartalmazza a társadalombiztosítás intézményét, de előírja a gyermek részére a rokontartási, szülőtartási kötelezettségét. Folytatódott a részletek törvényi pontosításával, a családok teherviselési kötelezettségének előírásaival és az intézmények perindítási lehetőségének könnyítésével. Gondoljunk csak a szociális temetés törvényi kötelezettségére, a rokkant ellátások jelentős szűkítésére, az idősek ellátására alkalmas intézmények forrásainak csökkentésére, a kistelepüléseken élők számára alig elérhető közszolgáltatásokra. Az érintettek a megoldandó feladatokat összefoglalták az Országos Nyugdíjas Parlament keretében.

A rászorultak méltánytalan helyzetbe hozását, a családok jelentős részének megroppantását a nyugdíjasok nem nézhetik tétlenül. Akkor válhatnak a Ratkó-gyerekek másodszor is történelmet formáló szereplővé, ha a „bakancslistájukon” első helyre teszik korosztályuk generációvá szerveződését. A korosztály adott, a nemzedékké váláshoz szükséges közös élmények megvannak. Akkor válhatnak a Ratkó-gyerekek generációvá, ha az előttük álló történelmi feladat súlyát felismerve, az összefogás erejében bízva megszervezik önmagukat.

Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke  (nepszava)

Bal-Rad komm: A “Ratkó-gyerekek” Magyarország II. vh.-utáni újjáépítésének második generációját, a szocializmus korszakának pedig derékhadát jelentették.

Az ország fejlődésében érdemeik elvitathatatlanok. (A rendszerváltás utáni közel három eddigi évtized ELRABOLHATÓ ÉRTÉKÉNEK JELENTŐS RÉSZÉT ez a generáció produkálta!)

Ennek a generációnak egy tekintélyes része maga is a rendszerváltás áldozatává vált.

Tekintélyes hányaduk a szocializáltsága okán nem volt képes a rendszerváltás megkövetelte ügyeskedésre, és csak sodródott a mindenkori helyzetben. Elképedve szemlélve az ország vagyonának elporladását, és nem értve azt a tényt, hogy MIÉRT KÉNYTELENEK FEKETÉN MUNKÁT VÁLLALNI!

A rendszerváltás utáni “szép – új világban” ők már a gyerekeiket nem tudták úgy segíteni, mint ahogyan őket a szüleik a SZOCIALISTA RENDSZER KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL.

Az igazi nagy probléma pedig most jelentkezik majd. A Ratkó-gyerekek jó része “nyugdíjképtelen”!

Pedig ez a generáció – amely a szocializmus korszakában élt 35-40 évet – VILÁG ÉLETÉBEN DOLGOZOTT! A szocializmus korszakában értelemszerű körülmények között, a rendszerváltást követően pedig vagy kényszervállalkozóként, vagy VALAMILYEN FORMÁBAN munkavállalóként, vagy – a “szerencsésebbek” alkalmazottként!

A Ratkó-gyerekek számára elérkezett a vízválasztó korszak. Nagyon-nagyon soknak keserves korszak lesz ez! Ráadásul egy társadalmilag is veszélyes korszak! Sok Ratkó-fiúnak van ugyanis katonakönyve.

Kapcsolódó kép

Nagyon sok majd most fog rádöbbenni, hogy hogy őt már leírták! Szó szerint. Összességében elmondható, hogy a Ratkó-gyerekek A RENDSZERVÁLTÁS LEGNAGYOBB VESZTESEI!

Az a jobbik eset lesz, ha az utcán CÉLTALANUL demonstráló “Z” – generáció között tűnnek majd fel. Mesélős kedvvel. Emlékeztetve a “csellengőket” arra, hogy LENNE ITT ÉRTELMES CÉL…

Persze elképzelhető gorombább forgatókönyv is.

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“A rendszerváltás legnagyobb vesztesei” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Azért nem értem ,miért szavaztak a RATKÓ gyerekek a Fideszre !
    Az a generáció építette a szocialista államot !
    A mostani megválasztott 2/3 meg a 60-as években született !
    A nyugdíjat meg ,a gyerekem adójából valahogy fizeti a nyugdíj intézet 🙂
    Én meg valahogy el éldegélek ?
    Hihető !

  2. A Ratkó korszak gyerekei ( + – 5 év) vagyis a Mi generációnk, már részben kimaradt
    a szocializmus vezetői garnitúrájának gerincéből, mert azt a ” fényes szelek ” generáci-
    ója lefedte, ugyanakkor lehetőségünk volt – akár munka mellett is , tanulmányi szabadság-
    gal támogatva – tanulni. Biztos munkahely, megbízható jövedelem, otthonteremtés városban
    és vidéken egyaránt , többségünknek megadatott. De nem kaptunk : anyagias nevelést !!!
    Ennek ittuk és isszuk a levét a” genszterváltás” alatti években. Gyerekeink felnőttek, így-
    úgy sikerült Őket útjukra engedni. A nyugdíj az NYÖGDÍJ LETT , de amíg egészségünk en-
    gedi próbálkozunk egy kis plusz pénzre szert tenni. Unokáink mosolygó szeme, a Mi igazi
    boldogságunk! Bánatunk pedig, ha ( mélyen és lázadóan) belegondolunk: az Ő jövőtlenségük!
    Nekünk múltunk van, nekik megbízható jövő kell!! Mi nagyapák és apák, húztuk az” igát”
    látástól-vakulásig, gmk-ban, kalákás építkezésekben, a háztájiban : s sokunknak nem sikerült
    vagyonra szert tenni !!! A mai burzsoá fogalmak szerint: annyit érünk, amink van? ! Tényleg?
    ……A történelem arra tanít, az irodalommal és a személyes tapasztalattal egyetemben, hogy
    nem csak a pénz számít !! Volt olyan rendszer, a SZOCIALIZMUS ahol a legfőbb értékmérő
    nem a pénz volt, hanem az : EMBERSÉG , a rend és fegyelem, a tisztaság és erkölcsösség, az
    idősek és NŐK tisztelete, a barátság és testvériség, ” a minden ember egyenlőnek születik,”
    amikor az EGYENLŐSÉG nem csak a mondvacsinált , törvény előtti egyenlőséget hirdeti. Csak
    hirdeti, de nem alkalmazza, mivel a tőkések törvénye, a harácsolást védi, csak az erőseknek ked-
    vez, vagyis ezek: FARKASTÖRVÉNYEK . ….. Odajutottunk, hogy békében öl az ÉRDEK, hogy
    átlépünk rosszul lévő embertársaink fölött!? Ahol , az emberek nagy része ” egy pohár vízbe,
    megfojtaná a másikat!” Amikor az ideológiai-vallási ellentétek mély sáncokat ásnak , ember
    és ember között. Odajutottunk, hogy családi házaink – VIDÉKEN – elértéktelenedtek, mert a
    tőkés rendszer vezető oligarchái sem a vidéket ( egy- két kivételtől eltekintve) sem a városi
    “panel-proletárok népes serege” életkörülményeinek javítását nem támogatja. Odajutottunk:
    hogy még nem ittuk ki életünk keserűségének poharát, … MI voltunk katonák, MI voltunk
    férfiak s a mai napig : EMBEREK VAGYUNK , akik megvédik az alapvető érdekeiket.
    TÖBBSÉGÜNK MA IS ÖNTUDATOS EMBER, ha ez a legutóbbi választások eredményén,
    az ismert okok miatt, nem igazán látszik. Sajnos, az életünk tele van ellentmondásokkal. …

  3. Mitörténik velük?
    Január,Február begyüjtik a tetemeik azt elhantolják öket névtelen sirban-

    Mikor Csokonyavisontai temetöben láttam a csorok tömegsirját 2017-ben megdöbentö volt.

    Itt elmarad a happy end

    1. Tarany 2017 Február.
      Lacibát kiengedik a Nagyatádi korházbol.
      Se fája se étele -5fok

      Rám néz könnyes szemmel,tudja hogy a fagyhalál egy két nap megdögleszti.

      Oké mondom veszek 1 köbméter fát 20 ezerért élelmiszert.
      Akkor tul élte.

      Most hallottam,2018-cas telet már nem érte tul

      Egy ember Taranybol ,a több ezer közvetett eutanázia kivégzetjei közül.

      1. Két médiás lemegy a nyomor közepére Taranyba,havi 2 millios fizetésért
        Bemennek a falu legfulosabb pincéjébe bulizni azt vissza mennek Pestre.
        A taranyiaknak ott marad a Taranyi hétköznapok,munkanélküliség pénztelenség.

        Akarsz igazi nyomort látni gyere le Taranyba,az átlag testsuly 40kg.
        ASfrikában nem láttam akkora nyomort mind ami Taranyban fogadott.
        Azt látnotok kell.

  4. A fideszre csak az érdek emberek szavaztak!Az arányokat megfordították,szép és békés álmokat informatikus zsenik, a dolgaitokkal majd számoljatok el az utolsó tíz perben!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..