Hétfői belépés, kedden már háború Oroszországgal.

A “The New Yor Times” ukrán kiadásának adott interjú az USA korábbi kijevi nagykövete, Stephen Peyfer. (?)

Tette ezt annak okán, hogy az ukrán alattvalókat Valcman Nyalókakirályovics folyamatosan egy közeljövőbeni NATO -latorszövetségi tagsággal ijeszegeti, vagy éppen kecsegteti. (Kinek-kinek kedve szerint.)

“Egy kissé meglepődtem, amikor az elnok úr (Valcman) belátható határidőn belüli NATO – csatlakozást emlegetett a napokban. Ez egy rendkívül üsszetett és hosszadalmas folyamat. Ukrajna esetében pedig végtelenül bonyolult is. Ukrajna esetében nem a Baltikumról van szó. Itt egy speciális helyzet van. Tételezzük fel, hogy hétfőn Ukrajna a NATO-tagja lesz. Biztosra veszem, hogy kedden a szövetség már háborúban állna Oroszországgal. Nem tartom tehát valószínűnek, hogy Ukrajna közeljövőbeni csatlakozására van lehetőség, vagy kész terv” – mondta a volt amerikai nagykövet.

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Hétfői belépés, kedden már háború Oroszországgal.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. A NATO 1999 óta sem tettei alapján, sem jogi értelemben nem tekinthető védelmi szervezetnek. 1999. március 24-én az ENSZ felhatalmazása nélkül megtámadta Jugoszláviát. 1999. április-i Washingtoni csúcstalálkozón elfogadták, legalizálták a területen kívüli érdekérvényesítés gyakorlatát. 1999 az az év amikor a (finoman fogalmazva naiv) Gorbacsov-nak tett ígéretüket megszegve új tagokkal (Lengyelország, Csehország és Magyarország) bővítették szervezetüket. Korábban, a megrögzött antikommunista Brzezinski, csak egy semleges folyosót (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia) javasolt Európa közepére. 1999-et tekinthetjük annak az esztendőnek, amikor megkezdődött a hadüzenet nélküli, Oroszország elleni hadjárat.
    Az orosz katonai doktrína egyik, ha nem a legnagyobb hibája, hogy magát a NATO-t nem, csak a NATO bővítését tekinti veszélyforrásnak. Ideje lenne ezt átértékelniük.
    Meg kell határozni az USA jelentette kockázatokat (az utóbbi idők fejleményi alapján nem nehéz). Az USA ma egy eladósodott, politikai, gazdasági és társadalmi válságot átélő hanyatló birodalom. Amelynek politikája nem csak kiszámíthatatlan, hanem közveszélyes is.
    Nagy- Britannia agresszív, rasszizmusba hajló orosz-ellenessége külön is vizsgálandó. Ez a hatalom új birodalmi létről álmodozik, amihez nincs meg az ereje. Ezért a piszkos munkát másokkal szeretné elvégeztetni. Meg akarják szerezni maguknak az arábiai olajat és az ott található uránércet, valamint biztosítani akarják a Szuezi-csatorna tartós használatát (ismét).
    Franciaország saját, kizárólagos befolyásolási övezetének tekinti a szaharai alatti régiót. Igényt tartva annak természeti kincseire, főként a Maliban található uránra, de nem mond le az arab államok olaj-és földgáz lelőhelyeinek ellenőrzéséről sem.
    A NATO a közös nevező ebben új gyarmatosítási törekvésekben és Oroszország lehet az egyik áldozat. Nincs új a nap alatt!

    1. ŐRVEZETŐ szerint:
      2018-04-22 – 13:10

      +1, de van még egy elméleti verzió: A prédára ácsingózó ex, illetve mai gyarmattartók
      összemarakodnak a koncon. Kicsi a valószínűsége, de adná Isten.

  2. A jelenlegi helyzetet véve alapul, Ukrajna NATO-csatlakozása kb. olyan “valószínű”, mint Törökország EU-csatlakozása. Azonban Donbassz esetleges kiválása miatt állandóan lebegtetik.
    Ukrajna akkor léphet be a NATO előszobájába (Membership Action Plan, MAP), ha (többek között) az etnikai vitákat, irredentista törekvéseket stb. békésen rendezi, mint a tagság várományosa.
    https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_27444.htm?
    Erre jelenleg nincs esély. Amennyiben viszont Oroszország egyértelműen elismerné a két népköztársaság függetlenségét (a jelenleg ellenőrzött területeken), akkor ellenfeleik egy “váratlan” húzással “meggyőzhetnék” Ukrajna egyéb lakóit arról, hogy a nagyobb “jó” érdekében mondjanak le Donbasszról, így a csatlakozás továbbléphetne a következő fázisba. Ehhez már “csak” a mélyukránokat kellene eltakarítaniuk az útból. Onnantól nehéz lenne megállítani a folyamatot, és az esélyek megváltoznának. Ennek ellenére néha az oroszok is meglebegtetik a kiválást, hogy húzzanak egy kicsit az ukrán nacionalistákon, akik e változat legnagyobb gátjai jelenleg. A nyugati tanácsadók éppen ellenkezőleg, a folyamatos, idegesítő zaklatásban és az erőfitogtatásban érdekeltek a lerohanás helyett, ám tudják azt is, hogy a nacionalizmus hangszerén való játék nélkül nem tudnák hatalmon tartani a bábjaikat. Vagyis a nyugati érdek a nacionalizmus egy visszafogott, bár hangban Oroszország felé erős változata és a harapdálás, az orosz érdek pedig szintén a finom egyensúlyozás, csak másképp, egy-egy nagy harapási kísérlet után a vérző pofát eredményező visszarugdosás.
    Orosz részről végül megoldás lehet a kétoldalú megállapodások sora, melyekkel lassan elmossák a különbségeket a donbassziak és a saját állampolgáraik között, ugyanakkor a két területet Ukrajnán belül tartják. Ennek persze szomorú ára van, addig legalábbis, amíg a lassú eróziós folyamatok fel nem emésztik Maradék-Ukrajnát, vagy amíg egy újabb elvesztett nagy csata még mélyebbre nem löki az országot, felgyorsítva az egészet. És ezt a donbassziak is kénytelenek megfizetni, meg az ukránok is. Nem az oroszok akarták. Ők csak az árat szabták meg, ami jelenleg túl magas Nyugaton.

    1. Mellékesnek tűnik, de megjegyezném: az orosz stratégia legnagyobb ellensége a Soros nevével azonosított ideológia és eljáráshalmaz Ukrajnában, csak ahhoz idő kell. Ellensége például azért is, mert egy sorosista és egy nacionalista közül valamelyik előbb-utóbb kiszorítja a másikat, a Dobasszról való lemondás ára pedig sorosista hatásra csökken, nacionalista hatásra nő. A magyarországi hordavezér viszont, annak ellenére, hogy maga is Soros-tanítvány, és nacionalistának minden vád ellenére aligha nevezhető (csupán színjáték tőle), erős szövetséges ebben a kérdésben, és ez valószínűleg felülírja a kellemetlen tulajdonságait orosz részről – még. Így a Vajda részleges orosz politikai támogatása egyelőre nem kérdés, hiszen a választékból ő képviseli a legradikálisabb álláspontot Sorossal kapcsolatban. Ezt jó, ha látjuk, mert magyarázatot adhat egy-két furcsa dologra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..