Harc a népi demokráciáért

Kik a kommunisták?

A kommunisták a dolgozó nép képviselői, vezetői. A kommunisták is dolgozók, de rendelkeznek a társadalom fejlődésének tudományos ismereteivel, a marxizmus-leninizmus tudományával és érdekük a dolgozók felszabadítása a tőke uralma alól.

Miért csak a kommunisták vezethetik a dolgozó népet a tőke uralmának megtörésében?

A kommunisták ellenzik a kizsákmányolást, az élősködést, a szolgaságot. A dolgozó népek barátságára, az internacionalizmus megvalósítására törekszenek. A kommunisták következetesek a tőke uralmának megtörésében. Demokráciát, emberi jogokat akarnak a világ dolgozó népeinek, ami csak a népi demokrácia keretében lehetséges.
A polgári demokrácia a kapitalizmus társadalmi rendszerét valósítja meg, a tőkések uralmát a proletárok felett, ami egyfajta diktatúra a dolgozók elnyomására. Tehát így a polgári demokráciában tőrvényes a proletárok kizsákmányolása a kapitalisták által és a dolgozó nép szolgasága.
A kommunisták a polgári demokrácia helyett a népi demokráciát akarják megvalósítani, ahol csak a dolgozó embereknek és a rászorulóknak van társadalmi megbecsülése, az élősködés bűn, a szolgaság megszűnik.

Tiéd az ország — magadnak építed

1945—1948 közötti évek a népi demokratikus forradalom szocialista forradalommá növésének, a proletárdiktatúrában megtestesülő néphatalom megteremtésének időszaka volt Ezekben az években a koalíciós kormányon belül és a tömegek által támogatott parlamenten és kormányon kívül folyó harcokban fokról fokra sikerült kiszorítani a nép ellenségeit a politikai hatalomból. E küzdelemben, amelynek élén a kommunisták álltak, a fiatal demokrácia hadállásainak megvédésében, erősítésében, a forradalmi fejlődés meggyorsításában szövetségeseik voltak a társadalmi haladás mellett álló, de velük egyes kérdésekben egyet nem értő vagy a kommunistákat még mindenben meg nem értő politikai erők is.

A két munkáspárt egyesülésével létrejött a munkásság egységes marxista — leninista pártja. A proletárdiktatúra kivívása azt jelentette, hogy a munkásosztály a burzsoáziát a hatalomból teljesen kiszorítva, a hatalom kizárólagos birtokosa lett. Így jobban be tudta vonni a hatalom gyakorlásába a vele szövetséges dolgozó parasztságot, valamint a szocialista építésben részt vállaló értelmiséget.

A néphatalom megszilárdításának, a reakciós erők visszaszorításának és korlátozásának, de az egész nép szellemi fejlődésének jelentős lépése volt 1948 nyarán az egyházi iskolák államosítása.1949 tavaszán a parlamenti választások a Magyar Függetlenségi Népfront győzelmét hozták. A reakciót megfosztották parlamenti pozícióitól és az országgyűlés a néphatalom kifejezője lett.

http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/dokument/1949.evi3.htm

Képtalálat a következőre: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya”

1949. augusztus 20-án az országgyűlés elfogadta a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, az új társadalmi viszonyok alaptörvényét, amelynek vezérlő gondolata: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” 1950 őszén tanácsválasztások voltak. A tanácsrendszer megteremtése sokkal többet jelentett, mint a múltból örökölt, elavult, az új helyzet követelményeinek már nem megfelelő magyar közigazgatás átszervezését. A helyi tanácsok, mint államhatalmi és végrehajtó szervek a társadalmi önigazgatás eszközei és a szocialista demokrácia kibontakozásának erős fegyverei lettek.

A két munkáspárt egyesülési kongresszusán elfogadott irányvonal alapján, a párt vezetésével, a kommunista és pártonkívüli tömegek áldozatos munkája nyomán valósult meg a népi demokrácia minden politikai és gazdasági vívmánya. Lendületes építő munka indult meg az országban. A szocialista iparosítás eredményeként változni kezdett népgazdaságunk elmaradott szerkezete, növekedett a lakosság foglalkoztatottsága. A pártban azonban a hatalom meghódítása után nem sokkal súlyos hibák jelentkeztek, eluralkodott a személyi kultusz és a vele párosult szektásság és dogmatizmus. A pártdemokrácia és a szocialista demokrácia korlátozásának következtében durván megsértették a szocialista törvényességet. Falun a szövetkezetek erőszakos szervezése, a beszolgáltatási rendszer túlzásai lazították a munkás-paraszt szövetséget.

Mindehhez járult az első ötéves terv céljainak túlzott felemelése, ami 1951—1952-ben a beígért emelkedés helyett az életszínvonal csökkenéséhez vezetett. S bár az elkövetett hibák nem homályosíthatják el, hogy hazánkban proletárdiktatúra, szocialista tervgazdálkodás jött létre, és ezekben az években is ennek volt köszönhető országunk fejlődése — az említett torzulások egyre inkább gátolták a szocialista termelési viszonyokban rejlő hatalmas erőforrások kiaknázását, gyengítették a munkásosztály hatalmát, veszélyeztették a kivívott eredmények megtartását és továbbfejlesztését.

1953 júniusában az MDP Központi Vezetőségének ülése feltárta az akkori pártvezetés legfőbb hibáit. A helyes elképzelések következetes megvalósítását azonban két irányból, szektás-dogmatikus és revizionista oldalról is akadályozták. A pártegység megbomlása, a szektás-dogmatikus politika, valamint a revizionizmus aknamunkája megkönnyítette a belső reakció és az imperialisták tevékenységét. Mindez együtt vezetett az 1956-os ellenforradalomhoz.

Ebben a súlyos helyzetben, amikor a szocialista forradalom minden vívmánya veszélyben forgott, a forradalmi ellentámadás gyors megszervezése és megindítása az egész magyar nép létfontosságú kérdésévé vált. Ezt az ellentámadást vitte diadalra a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a Szovjetunió, a szovjet hadsereg testvéri segítségével a magyar nép. Az ellenforradalom leverésében népünk harcát a szocialista tábor országai egyöntetűen, testvérien támogatták.
Az ellenforradalom fegyveres erőinek megsemmisítése, a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének helyreállítása után a népi demokratikus állam politikai és gazdasági konszolidációja került előtérbe. E stabilizációs folyamat rendkívül gyorsan ment végbe, jeléül annak, hogy a dolgozó tömegek ragaszkodtak szocialista vívmányaikhoz. A párt és a kormány helyes politikája, az 1956 előtti gazdasági, politikai hibák felszámolása, a tömegek kívánságait és igényeit kifejező reális célkitűzések nemcsak bizalmat ébresztettek, de kiváltották a dolgozók egyre növekvő aktivitását is. A szocialista demokrácia kivirágzása, annak az elvnek érvényesítése, hogy nálunk mindenkit a munkája, mai tettei és nem múltbeli helyzete alapján ítélnek meg, a párt és a tömegek szoros kapcsolata, az alkotó munka nyugodt légköre, az emberek személyes boldogulásának korlátlan lehetőségei, a gazdasági sikerek és ezzel párhuzamosan az életkörülmények javulása olyan erőssé tették szocialista hatalmunkat, amilyen az még sohasem volt.

Ilyen körülmények között nagyobb lépést tehettünk előre hazánk szocialista átalakulásának útján. Az 1959—1961-es esztendőkben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakulása, a dolgozó parasztság önként, meggyőződésből a nagyüzemet, a szövetkezetet választotta. Mindezek alapján az MSZMP VIII. kongresszusa 1962 novemberében megállapíthatta, hogy befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban.
A népi hatalom éveiben a munkásosztály, a leghaladóbb forradalmi erő vezetésével, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változás alapján átalakult társadalmunk osztályszerkezete.

A munkás és alkalmazotti népesség száma családtagokkal együtt jelenleg (1965) hétmillióra tehető, ami az ország népességének körülbelül 70 százaléka. Számuk 1949-ben mintegy négymillió volt.

Mi vezetett a munkás és alkalmazotti népesség hárommillió főnyi növekedéséhez, milyen hatalmas változás kifejezője ez?

A mezőgazdasági népesség száma (1965) az utóbbi másfél évtized alatt mintegy másfél millióval csökkent. Ez a jelenség a fejlődés irányát mutatja, azt jelenti, hogy az ország iparosodott, a mezőgazdaság fejlődött, kevesebb ember szükséges ahhoz, hogy megtermeljék az ország „kenyerét”, a mezőgazdasági jellegű ipari nyersanyagokat és a külkereskedelemben értékesítendő agrártermékeket.

Mintegy félmillióval növelték a munkás és alkalmazott népesség sorait az önálló kisiparosok, kiskereskedők, és ugyanennyire tehető a megszűnt tőkésosztály is (természetesen családtagokkal együtt). Az említett osztályok, rétegek tagjai a szocialista szektor dolgozóivá váltak, ha tisztességgel végzik munkájukat, betartják a népköztársaság törvényeit, éppen olyan megbecsülést élveznek, mint akármelyik más magyar állampolgár. Beilleszkedésüket, különösen az utóbbi években, nagymértékben gyorsította, segítette a párt helyes politikája, s hozzájárultak olyan intézkedések is, mint a származás szerinti megkülönböztetés megszüntetése a fiatalok továbbtanulásában.
Végül a munkások és alkalmazottak számának növekedéséhez hozzájárult a nők fokozottabb munkavállalása is. A kereső nők száma 1949-hez viszonyítva mintegy 600 ezerrel nőtt. Ennek társadalmi, valamint a nők helyzetére való hatása felbecsülhetetlen jelentőségű.

Társadalmunk vezetője a munkásosztály (1965). A fordulat éve óta a munkásosztály tagjainak száma megkétszereződött, ugyanezen időszakban az összes keresőhöz viszonyított arányszáma 24 százalékról 42 százalékra nőtt, ami szintén hozzájárult társadalmi súlyuk növekedéséhez. Számításba véve azokat is, akik a munkásosztály soraiból vezető posztokra kerültek vagy időközben nyugdíjba mentek — figyelembe véve a családtagokat is — ma az ország népességének mintegy fele a munkásosztályhoz sorolható.
A felszabadulás óta jelentősen emelkedett a munkások szakképzettsége és általános műveltsége. A szakmunkások aránya az 1938. évi 34 százalékról 40 százalékra nőtt.

A gyáripari munkásság számszerű növekedése a leggyorsabb a nehéziparban, a gép-, a villamos energia- és a vegyiparban. 1938-ban a gyáriparban 332 ezer munkás dolgozott, 1964-ben viszont már egy millió.
Az iparosítás eredményeként a munkásság mindinkább a nagyüzemekbe tömörült. A második világháború előtt az 500-nál több munkást foglalkoztató üzemekben a gyáripari munkásoknak 43 százaléka dolgozott. Napjainkban (1965) az állami ipar munkásainak kétharmada 500-nál több munkást foglalkoztató üzemekben dolgozik.

A munkásosztály számszerű növekedése összetételében is változást okozott. De a munkásosztály átformálja, átalakítja a soraiba beáramlott rétegeket, miközben — az iskolázás és az általános műveltség fejlődésének eredményeként — az egész osztály szocialista öntudata és szervezettsége is növekszik.

Ennek az átalakulásnak iránya leginkább a szocialista brigádmozgalomban fejeződik ki. E mozgalomban együtt, egymást kiegészítve érvényesülnek a gazdasági, anyagi és az erkölcsi ösztönzők. A versenynek ebben a formájában a dolgozók egyre öntudatosabbá válnak és példamutatásukkal terjesztik, erősítik a szocialista morált.

A szocialista brigádmozgalom a tömegek igazi népmozgalma, amely igényeiknek és elképzeléseiknek megfelelően fejlődött. A szocialista brigádvezetők első országos tanácskozása — 1961 — óta a szocialista brigádmozgalom a munkaverseny legnépszerűbb formájává vált. Az összes munkabrigádoknak mintegy 54 százaléka — 570 ezer ember — vesz részt benne, s a brigádok közül 19 ezer nyerte el e megtisztelő címet.
Az elvtársi segítségnyújtás, a szocialista emberség, a közügyek iránti fokozott érdeklődés, a munkaerkölcs legszebb példáit szolgáltatják a szocialista brigádok. Kifejezésre juttatják azokat a jellemvonásokat, amelyek az egész munkásosztály, az egész dolgozó nép sajátjai lesznek majd a teljesen felépült szocializmus magas fokán!

A körülbelül három és félmilliós mezőgazdasági népesség legnagyobb rétege a termelőszövetkezeti parasztság. A másik nagy réteg az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban, gépállomásokon foglalkoztatott mintegy 290 ezer dolgozó, családtagokkal együtt több mint félmillió ember, a mezőgazdasági népességnek mintegy 17—18 százaléka.
A termelőszövetkezeti tagok száma 1963 közepén 1 214 300 volt. Családtagokkal, termelőszövetkezeti nyugdíjasokkal ez körülbelül két és félmillió ember, vagyis a mezőgazdasági népességnek mintegy háromnegyede.

A dolgozó parasztság szövetkezetbe tömörülése megalapozta az egységes paraszti osztály kialakulását. A szocializmus alapjain megerősödött, magasabb színvonalra emelkedett a munkás-paraszt szövetség, amelynek tartalma és célja — a népi hatalom védelme mellett — a szocializmus teljes felépítése lett.

A felszabadulás utáni fejlődés és a magyarországi társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásának kifejezője az értelmiség számának és jelentőségének növekedése. Ez a folyamat tovább folytatódik. E két évtizedben a magyar értelmiség teljesen megújult, felfrissült, gondolkodása megváltozott. A mai értelmiségnek mintegy fele a felszabadulás után szerezte képesítését és ezeknek nagyobb része munkás-paraszt szülők gyermeke.

A szellemi dolgozóknak csaknem egynegyede egyetemet vagy főiskolát végzett. Ez összetételének minőségi javulását mutatja.
A legtöbb Szellemi dolgozó az iparban tevékenykedik, második helyen a közoktatás munkásai állnak. Viszonylag alacsony a mezőgazdaságban foglalkoztatott szellemi dolgozók száma. A szocialista átszervezéssel azonban növekszik falun is az értelmiségiek aránya.

A végbement változások legfontosabb eredménye, hogy társadalmunkból végleg eltűntek a kizsákmányoló osztályok és megszűnt a tőkés rend visszaállításának minden társadalmi forrása. A volt kizsákmányoló osztályok tagjainak és még inkább családtagjainak vagy leszármazottainak túlnyomó többsége beilleszkedett az új viszonyokba és munkával keresi meg kenyerét. Ma (1965) Magyarországon mindenkit végzett munkája és mai magatartása alapján ítélünk meg.

Éppen ez a mérték, a munka tette társadalmunkat nemcsak igazságossá, hanem egységessé is. Valaha így panaszkodott József Attila:
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

A nemzet végzetes megoszlása két részre, azokra, akiknek vagyoni jogon minden kiváltságuk megvolt és azokra, akiknek a szegénység átkán kívül nem volt egyebük, csak jogtalanságuk — megszűnt. A nemzetet nem marcangolják többé kibékíthetetlen ellentétek. A közös munkában és a szocialista demokráciában megvalósuló nemzeti egység felszabadítja a nép legtermékenyebb alkotó erőit közös ügyünk felvirágoztatására.
Részlet: Két évtized 1945-1965 című könyvből

SaLa

Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!

Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt az alábbi linkek bármelyikére kattintva megnézheti. Össze is hasonlíthat – és az a legpraktikusabb!

PÁRTLISTÁN MINDENI SZAVAZZON A SZÍVE SZERINT!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Harc a népi demokráciáért” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Propaganda hazugságok agymosása helyett gondolkodjunk!
    (Már akinek van mivel gondolkodnia!)
    Az állandó harc helyett (lenini “permanens forradalom”) nem jobb a nyugodt, békés, építkezéssel töltött élet a Szerves Társadalomban?
    Szeretet, Erő, Boldogság!

    1. Tudod, Kontroll, csalódtam benned, amikor ilyeneket mondasz, hogy már akinek van mivel.
      Nem vagy kicsit lenéző másokkal? Csak mert nem osztják a világról alkotott képet, azért még nem kell másokat leértékelni.
      Én pld. majdnem mindenkivel vitázok itt, de sohasem sorolok senkit alább, vagy épp följebb, max. megállapítom, hogy (kedvencem ez): náci, vagy épp fasiszta, vagy csak g.ci (Simicska után szabadon), de ez a minőség nem a gondolkodás hiányát feltételezi, “sajnos” a náci testvérek között éppen hogy sok a jól felkészült, képzett, tanult ember, épp úgy, mint a kommunistáknál is (a libsik nem jönnek ide kommentelgetni, jobb dolguk van ennél, sztem ránéznének és sírva lecsuknák a laptopot ennyi balfék láttán).
      Szóval, mert neked van egy “eszméd”, azért a világ többi 7 milliárd emberét ne tekintsd alacsonyabb rendű embernek, ezzel épp olyan vagy, mint orbánék, akik azt vallják, hogy van az egész emberiség, és vagyunk mi, magyarok.
      Egyébként pedig a harcot nem mi kértük, hanem azt felülről kapjuk, mert képzeld csak el: minden nap elrabolnak minket az otthonunkból a tőkések, és elhurcolnak minket gyártósoraik szalagjaira. És ha ez még kevés, az asszonyainkkal ugyanezt teszik, és még ki tudja, azon felül mit. Sőt, sokunk lányaival is ezt teszik. És elhurcolják az anyákat a beteg gyermeke mellől, és megfenyegetik, ha otthon akar maradni vele, hogy nem kap több pénzt! Ez van ma, ez az új REND, és már ne is haragudj, de nem mi kértük ezt a RENDET!
      Hidd el, nem mi választottuk ezt a létformát!
      De semmi sem tart örökké, így ez a világ sem, ami most van. Lehet, még van 5-10 év, de lehet, csak 5 nap!

    2. Ennek a mai rendszernek épp ez a legfőbb kritikája:
      A MAGYAR NŐK NEM SZÜLNEK GYERMEKET ERRE A VILÁGRA!
      “Ne szülj rabot te szűz, anya ne szoptass csecsemőt” – ez a sora a versnek nagyon nem a véletlen műve.
      Ez egy alapvető anyai ösztön, amely még a magzat megfogantatása előtt kialakul egy nőben, aki mindennél jobban félti még azt az életet is, ami még nem is létezik. Azért nem létezik, mert nem akar neki bizonytalan sorsot. Ez a női – vagyis inkább: anyai ösztön, vagy gondolkodás, amit EZEK a tetvek odafenn nem értenek, mert nekik (igen kimondom: a zsidóknak) 5-6 gyermek az átlag, természetesen, “sokasodjatok”, ez az ő parancsuk.
      Csakhogy: elfogynak a szolgák! És a végén elfogynak azok, akik szolgákat szülhetnének! De őket ez sem bántja majd, jönnek a sokkal szaporább teveb.szók, menlevéllel, pénzhegyekkel megtámasztva, a mieinket a saját házukból kihajítva.
      Ez a mai rendszer, és ezen nincs mit védeni.

      1. Okos, nagyon okos! El sem hiszem, hogy V. kutya ennyire tudója a női lélek legmélyebb titkainak!
        Akkor elmondom. A liberalizmus és az ezzel járó agymosás miatt nem szülnek! Kár részletekbe belemenni, de röviden annyit, hogy szisztematikusan rombolják a hagyományos családmodellt.

        1. Nem, nem, ez hamis érvelés!
          A liberalizmust hozod fel, mint valami rettenetet!
          Hát elmondom, csak hogy más is okuljon valamit: még a rettenetes, emberiség ellenes leszbikus nők is szülnek legalább egy gyermeket, azok is, akik egyébként férfigyűlökők (a férfiak közt is vannak nőgyűlölők, mégis csinálnak gyermeket). Az utód nemzése általános emberi ösztön, még a nemiségtől is magasabb szintű, tehát nem függ a szingliségtől.
          Aztán.
          Mikor alakult ki ez a mai szingliség?
          A világháborúk idején, főleg a második után. Egyszerűen azért, mert elfogytak a férfiak, és a nők pedig akik eddig otthon, a konyhában voltak, kénytelenek voltak a gyárakba menni dolgozni, és kimenni a földekre, szántani, vetni, aratni stb.
          Úgy bizony!
          És kinek volt köszönhető a világháború!
          Hát persze, hogy a nagytőkéseknek! És a tőkések legjobb katonáinak, például a náciknak, akik épp felszámolták a bűnös weimari köztársaságot, ami egy erkölcsi fertő volt, és ezután alig 10 évvel elkezdték kiirtani az emberiség jó részét.
          A háborúk az oka tehát az egykeresős családmodell megszűnéséért.
          A nők pedig, akik végigdolgozták a háborút, elvégezték a férjek, apák munkáját is a gyermeknevelés MELLETT, valamiért már nem voltak hajlandóak visszamenni a konyhába, és nem tűrték tovább, hogy a férjura felpofozza, mert nem lett jó a rántás.
          Ilyen egyszerű.
          Amúgy igen, igazad van, sokat tudok a nőkről, mert ők vesznek körül, mert ahogy öregszem, elegem lett a velem egykorú sorstársaimból, akiknek legfőbb gondja, hogy kikapott a loki, meg hogy kész az új stadion, meg hogy nem elég hideg a sör.

          1. Alapjaiban téves, amit írsz, nem a háborúval, hanem a baloldali-liberális felforgató eszmékkel kezdődött!
            “A szüfrazsettek elítélték a nők családon belüli alárendeltségét, és célul tűzték ki a nők nagyobb szerepvállalását a közéletben. Az események csúcspontja kétségkívül 1913-ban és 1914-ben volt.”
            A másik. Sokkal vonzóbb egy elkényeztetett plázacicának játszani az ügyeletes szépséget, mint a gyerekhez 4 óránként felkelni etetni és meghatározhatatlan gyakorisággal pelenkázni.
            A karrierista nők pedig szintén nem vállalkoznak szülésre.

          2. Sokkal vonzóbb ma egy tőkésnek a gyermeke mellől felrángatni az anyját, és elhurcolni a gyári összeszerelő szalagokra, szánalmas “bérért”, amelynél még egy afrikai migráns is többet kap Németországban, és kap itthon, nálunk, Magyarországon, csak ezt a fidesz nagyon nem szereti hangoztatni!
            Ma egy migráns NŐ több pénzt kap azért, mert nálunk tartózkodik, mint egy itthon dolgozó nő, aki egyedül nevel 2 gyermeket, egész konkrétan tudom, hogy így van.
            Ez a fidesz igazi arca, aljas, magyarellenes, migránspártoló, hazug, korrupt.

          3. Még hozzá ennyit: kellett a tőkéseknek egy újabb ingyenmunkás réteg, mert a háborúk előtt, épp a századforduló tájékán a legtöbb európai országban megtiltották a gyermekmunkát!
            Márpedig tudjuk akár napjaink példáján keresztül is, hogy a tőkéseknek nagyon KELL az ingyen munka, ez az ő legbiztosabb “jövedelem forrásuk”. Lásd, a híres svéd modell, amely épp az Ikeán keresztül bukott meg, és világszerte vásárlási blokádot hirdettek ellenük, amikor kiderült, hogy Ázsiában gyermekek dolgoztak nekik. Ebből volt a híres svéd jólét!
            Be kellett vonni ezért egy másik, eddig “használaton kívüli” csoportot, a nőket!
            Orbán most mit tesz?
            Bevonja az eddig mindenütt tilalom alatt lévőket: a nyugdíjasokat!
            Vissza a munkapadhoz, a varrógéphez, ha nem akarsz télen megfagyni! De persze, azért legyél ott a következő békemenetben, mert veszélyben a haza!
            Vajon kinek a hazája ez, ha nem Ezeké a náci sertéseké?

  2. ” (a libsik nem jönnek ide kommentelgetni, jobb dolguk van ennél, sztem ránéznének és sírva lecsuknák a laptopot ennyi balfék láttán).”
    Tudni lehet, hogy Te is zsidó vagy, és mégis itt írod a hülyeségeidet.
    “mint orbánék, akik azt vallják, hogy van az egész emberiség, és vagyunk mi, magyarok.”
    Ez pont a zsidókra illik, Ők az egyetlen olyan nép a világban akik mindenhol megőrizték nemzeti suverenitásukat. Lásd: Talmud. “gyermeked anyja legyen zsidó” , és tartják is. Én követendő példaként mondom.
    És igaz, több mint százezer migráns van már nálunk. 450 önkormányzat fizet nekik apanázst.

    1. Megint okosabb lettem, jó tudni, hogy zsidó vagyok! És ehhez egy náci kellett, aki megmondja.
      Mi lenne velünk nélkületek?

      1. Vannak emberek, nem is kevesen, akik már-már vallásosan imádják a zsidókat. Tudat alatt létrehoznak egy nehezen megfogható Gonosz Zsidó Istent, és aki valamilyen okból nem tetszik nekik, de rá tudnak húzni néhány primitív sémát, azt egyből zsidónak könyvelik el, olyan személynek, aki része ennek a – képzeletükben – kvázi isteni hatalmú, kollektív zsidó tudatnak. E gonosz istenség mellett naponta hitet tesznek, minden általuk megmagyarázhatatlan, rossz dologért őt teszik felelőssé, és a gondolataik igen nagy része körülötte forog, amivel a saját energiáikat csapolják meg ahelyett, hogy a világot jobban megismernék (miközben meg vannak győződve arról, hogy birtokában vannak a Tudásnak, amit hirdetni kell akár karddal is). Ugyanakkor ez jó érzés számukra, mert ezzel az általuk tapasztalt, egyébként felfoghatatlannak túnő dolgokat néhány pofonegyszerű magyarázattal elintézhetik. És akiket imádnak, a zsidók, nos, közülük az okosabbja jókat nevet rajtuk (vagy épp szörnyülködik, mikor az az előnyösebb), de ha kell, akár még erősíti is a hitüket. Mert amíg ellenőrzés alatt vannak tartva, addig soha nem lehetnek ellenfelek, és bármikor kihasználhatók. Éppen úgy, mint a muzulmánok fanatikusai, a vahabiták, szalafiták. Velük vannak közös vonásaik. Ők a nemzeti vahabiták, a puritánok puritánjai. Kicsit mintha inverz hitgyülisek lennének.
        Ha senkinek nem inge itt, akkor senki ne vegye magára…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.