A hídon túl

Lehet-e ketten havi 78 ezer forintból élni?

 

Franciska és Sándor 78 ezer forintból él havonta. Kaposváron, a hídon túl – ahova nemigen ér el a városfejlesztési program. Az ő utcájukban még járda sincs. Ők maguk is a hídon túlra kerültek: az egészségük megroppanása és a munkájuk elvesztése volt számukra a vízválasztó.

A vizet egyébként a saját kútjukból nyerik, áramuk pedig csak addig van, amíg a pénzből futja a feltöltős villanyórára. A rezsi kifizetése után 30 ezer forintjuk marad élelmiszerre és gyógyszerekre. Ennyiből két embernek minden egyes nap a túlélésről szól.

Sándor, úgymond, a régi életében taxisofőr volt, aztán amikor súlyosbodott a cukorbetegsége, egyik szemére elvesztette a látását, ezzel együtt pedig a munkáját is. Ráadásul két éve agyinfarktust is kapott. Franciska a közeli iskolában takarított. Amikor egy külső cég vette át a takarítónőket, elküldték, mondván, kevesebben is el tudják látni a feladatot. Ennek már hét éve. Azóta csak néha akad idénymunka, feketén gyümölcsszedés vagy egyéb napszám. Egyébként Sándort kell ápolnia, mert a férfi már önmagát sem képes ellátni.

A pár fogyatékossági és foglalkoztatáshelyettesítő támogatásból, illetve rehabilitációs járadékból él. Ez összesen havi 78 ezer forint. 12 ezer forintot fizetnek az eszközkezelőnek, majd erre jön a villany, a televízió és a szemétszállítás díja. A rendszeres kiadások és a gyógyszerek már a hónap első hetében kiürítik a pénztárcájukat. Sándor előző házasságából származó egyik gyereke időnként küld nekik élelmiszercsomagot, olyat, ami nem romlandó. Ezenkívül marad a népkonyha ebédre. Korábban reggelit is kaptak egy kaposvári hölgytől sok hozzájuk hasonló helyzetben lévő emberrel együtt, de annak mára vége.

Franciska és Sándor nikotinisták. Számukra ez a függőség mindennél előrébb való. Olykor még a kenyérnél is. Nincsen pénzük dohányra, ezért Franciska minden reggel és minden este elindul, hogy bejárja a várost. Csikkezni megy. Szégyen ide, megaláztatás oda, kell a dohány. Azt mondja, a legjobb hely a kórház utcája, ott akadnak nagyobb darabok is. Illedelmesen megvárja, amíg szabad lesz a hely, és takarításba kezd. Amíg ki tudott mozdulni, Sándor is el-eljárt gyűjteni. Amikor valamelyik volt kollégája észrevette, majdnem elsüllyedt szégyenében. Otthon a filtert széttépik, és előkerülnek a kondenzvíztől átázott dohánydarabok. Tíz-tizenkét csikk kell egy szál cigihez. Pénzük nincs cigarettapapírra, így marad a csomagolópapír.

Amíg mindketten dolgoztak, voltak terveik. Mostanra ez egy használt hűtőre korlátozódott: találni valakit, aki elfuvarozza hozzájuk. Melegebb időkben jól jönne. Már ha jut majd pénz áramra. Ennyi maradt, a mindennapok küzdelme: étel az asztalra, cigaretta a szájba. Ez lett az életük értelme. Amikor beleszívnak a cigibe, megnyernek egy csatát, és egy pillanatra minden a helyére kerül.

Sándor azt mondja, most, hogy már nem alkalmas a munkára, nem találja a helyét a világban. Szerinte már nincs is helye.

Röhrig Dániel fotóriporter hat hónapon keresztül, 2017 karácsonyáig követte a házaspár mindennapjait.

Ebben a házban laknak Franciskáék a város peremén: két szoba, fürdőszoba az egyik épületben, a másikban konyha. Fűtés kizárólag fával, ha éppen van rá pénz
Ez Sándor szülői háza. A válása után költözött vissza a szüleihez, akik már nem élnek. Később ismerte meg mostani feleségét, Franciskát. Először csak befogadta, mert éppen nem volt hol laknia, aztán egymásba szerettek
A nap első cigarettája. Franciska 56 éves, Sándorral (58) 25 éve élnek házasságban. Rájuk igaz, hogy jóban-rosszban. 2015-ben változott meg végleg az életük, amikor a férje az egyik szemére majdnem teljesen elvesztette a látását, és rokkantosították
A várost a Kapos folyó szeli ketté, mint a pár életét a betegség: emlékeznek az azelőttre, és élik a mostot. A víz fölött a pára lebeg, akár mindennapjaikon a dohányfüst. Franciska szinte minden reggel csikkezni indul
A kórház melletti hamutartókban találni a legtöbb félbehagyott cigarettát. Persze a betegség, a fertőzés „benyelésének” az esélye is itt a legnagyobb
Ha nem lenne népkonyha, nem kerülne az asztalra ebéd sem. Sándor telefonja minden délben jelzi, hogy eljött az étkezés ideje. Diabétesze szigorú napirendet követel
Egy „új” szál cigarettába többféle dohány is kerül, hiszen ahhoz átlagosan 12 csikket kell újrahasznosítani
Franciska és Sándor fejenként napi egy doboz cigarettát szív. 40 éve dohányoznak
Kaposvár belvárosában négy évig működött a Szeretetkapu. Civil összefogás eredménye volt, hogy naponta negyven embernek adtak hideg élelmet. Mára megszűnt, a hivatalos szervek júniusban felszólították az üzemeltetőt, hogy fejezze be a tevékenységét
Franciska egyik ismerősével találkozik
Sándor cukorbetegségét inzulinnal kezelik. Ősz végére már önmagát sem tudta ellátni. Azóta teljesen Franciskára szorul
Sándorék éléskamrája. Benne a havi tartalék. Ez is Sándor idősebbik fiától van, aki igyekszik minden hónapban küldeni neki túlélőcsomagot tartós élelmiszerekből
Csendélet fél üveg étolajjal
Egy másik napi rutin: Sándor 40 éven keresztül mindennap borotválkozott. Ehhez még ragaszkodik, de segítség nélkül már nem megy
Az élet napos oldala. Sándor vett egy régi típusú okostelefont tízezer forintért. Az első napokban képtelen volt letenni. Felvette a kapcsolatot régi ismerőseivel a közösségi oldalon
Homályos kilátások. Franciska azelőtt takarítóként dolgozott egy iskolában. Most ketten 78 ezer forintból tengődnek
A nap vége. A világ pár tévécsatornán keresztül szűrődik be a fogyasztókhoz
Hideg van, két helyiséget nem tudnak fűteni. Ha enyhül az idő, a férfi átmegy a konyhába, és ott eszik. Nagyon ritkán
Már csak segítséggel. Többször elesett az elmúlt időszakban
Az elmúlt hónapokban Sándor állapota sokat romlott. Nagyon nehezen dolgozza fel, hogy egyre kevésbé tud mozogni
Boldogasszony vigyázza az ünnepi készülődést. A 2017. évi volt a 26. közös karácsonyuk Franciskáéknak
Évek óta nem vesznek egymásnak semmit. Volt, hogy fát sem állítottak karácsonykor. Azt mondják, nincs miért varázslatot teremteni. A műfenyőt évekkel ezelőtt találták, majdnem így, feldíszítve

(mno)

Bal-Rad komm: “…Sándor azt mondja, most, hogy már nem alkalmas a munkára, nem találja a helyét a világban. Szerinte már nincs is helye.”

– Súlyos FELISMERÉS ez! Igazolása annak, hogy mindenki annyit ér amennyije van!

Nem mindig volt ez így! – de erre kell készülni. Úgyhogy: hajrá MAGYAROK!

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“A hídon túl” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igy kell megölni akikre a rendszernek nincs szüksége.

    39 ezer Ft 140 euro 60Ft tojás
    15 ezer per fö per honap táplálék bevitel.
    200 db tojás zsiradék minusz energia

    7 tojás naponta
    Minusz kenyér

    2db tojás reggel délben este.
    ERRE ELÉG.

    Inkább vágjatok eret.

  2. A képek látán nekem a birkák halála ugrik be.
    Igy halnak meg a gyáva birkák.

    Megérdemlik?
    Igen mert, arra is gyávák,hogy magukért kiáljanak.

    Igen tisztelt magyarok ez a következménye mikor mindig gyáván félre foirditod a fejed,mikor a gátlástalanok lopják a közvagyont.

    Habony Árpád nem igy él.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.