Rendszerbűn ez a javából!

DÖBRÖGI SZEMÉBEN SZÁLKA AZ ÉTELOSZTÁS!

A hírek szerint az embertelenség minisztériuma azt tervezi, hogy szigorítja a közterületi ételosztást. Állítólag a rendelet-tervezet most van közigazgatási egyeztetésen, vagyis a többi tárca is véleményezi a jelenleg még nem publikus javaslatot.

Ha igaz, amit eddig olvastam, akkor a Fidesz az utóbbi évek egyik legnagyobb gaztettére készül. Az ingyen étel osztásából – közterületen – kizárni a civil szervezeteket és a pártokat, olyan mélysége a cinizmusnak, a lelketlenségnek, amely egy európai országban elképzelhetetlen.

A Policy Agenda elemzése szerint napjainkban Magyarországon a lakosság 36 százaléka él a létminimum alatt. A kutatás szerint ez az arány tovább nő, ha a gyermekes családokat nézzük. Körükben minden második ember él úgy, hogy még az élethez szükséges legelemibb szükségleteik kielégítése is szinte lehetetlen. Százezrek tengődnek emberhez méltatlan körülmények között. Megtapasztalhatták, hogy a Fidesz beváltotta választási ígéretét. Nem hagytak senkit az árokparton, páros lábbal, teljes erejükkel belerúgták őket a mély árokba. Kiút számukra nincs. Sokuk számára a halál a megváltás, hisz’ a nyomorban élők korán halnak.

A Fidesz-kormány szerint megszűnt a gyermekéhezés. A valóság azonban borzasztó. Magyarországon a 0-17 évesek 25 százaléka, vagyis minden negyedik gyermek relatív jövedelmi szegénységben él – derült ki az UNICEF jelentéséből. A 18 évesnél fiatalabbak 16 százaléka olyan háztartásban él, ahol egyetlen felnőttnek sincs munkája. Az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adatai szerint van körülbelül 200 ezer gyerek, aki időről időre éhezik, de vannak körülbelül 50 ezren, akiknek minden napjuk így telik. Az óvónők, az általános iskolai pedagógusok sokat tudnának arról beszélni – ha mernének -, hogy hétfőnként hány gyermek megy éhesen az intézménybe.

Abban az országban akarja az uralkodó hatalom szigorítani az ételosztást, ahol a nyomor olyan mélységeivel lehet találkozni, amelyet a luxuskocsival a fenekük alatt milliókból élő fideszes potentátok el sem tudnak képzelni. Nem mintha kíváncsiak lennének rá. Köpnek ők az egészre, a párt számára a szegények csak tehernek számítanak, akikkel mindig gond van. Többségük el sem megy szavazni, akkor meg mi szükség van rájuk. Fulladjanak bele a közmunkába, éljenek meg 47 ezer forintból, tartsanak kecskét. Egy cinikus klasszikust idézzek: “akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. A mélyszegénységben élők fiai nem lesznek jó partik “húsz év múlva” ha jól alakul a forint-euró árfolyama.

Az egyházak, civil szervezetek, és a baloldali pártok által szervezett ételosztásokon óriási, megdöbbentően hosszú sorokban állnak a szegények, ételre várva. Az elmúlt években teljesen átalakult az ételosztásokon résztvevők megoszlása. Ma már nem kizárólag a hajléktalanak szorulnak segítségre. A „végtelen” sorokban ott vannak a kisnyugdíjasok, akik képtelenek a nyugdíjukból megélni. A magyar nyugdíjasok többsége 100 ezer forint körüli, vagy az alatti összegből próbája fenntartani magát. A rezsi, a gyógyszerek kifizetése után, igencsak élére kell rakniuk az aprót, hogy élelemre is jusson. Hó végén bizony már csirke farhátra sem telik.

Az ételosztást szervezők úgy tapasztalják, hogy napjainkban az ételre várók legalább fele kisnyugdíjas. Mellettük ott vannak az egykor jobb napokat látott, egzisztenciájukat elveszítő munkanélküliek, a közmunkából tengődők. Sok nagycsaládos szülő is várja szomorúan, hogy rájuk kerüljön a sor. Elszorul a szívem, amikor a hozzátartozói kezét fogva kisgyermeket látok az ételre várók között. Szegénykéim, milyen sors vár rájuk, ha már most nélkülöznek. Képesek lesznek-e kitörni a mostani világukból? Vagy szüleik sorsára jutnak?

Egy nyomorgó országban akarják a hatalmasságok szigorítani az ételosztást. Orbán a Fidesz legutóbbi kongresszusán, újsütetű keresztényként arról beszélt: “A szabadság sztyeppei szeretete a béke és az igazság keresztény hitével találkozott, s ebből emberszeretet nőtt ki…”. Vastag bőr lehet a Kedves Vezető képén, ha ilyet képes volt röhögés nélkül elmondani.

A tervezetet készítő tárca vezetője református lelkész, papírjai szerint tanult ember. Úgy látszik, a hatalom belőle is lelketlen, a hűbérura parancsait gondolkodás nélkül teljesítő szolgát csinált. Persze mit várunk attól a minisztertől, aki szerint a magyar egészségügy – kis hibáktól eltekintve – világszínvonalú. Aki ilyet képes állítani, az minden sandaságra képes.

Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Felebarátaink milliói számára az ünnep napjai is csak azt jelentik, hogy nincs mit a kopottas asztalaikra tenni. Gyermekeik számára a legszebb ajándék az ennivaló. Az ünnep előtt egy napig a Fidesz uraságai is eljátsszák – a televíziók kamerái előtt -, hogy érdekli őket a szegények sorsa. Egy nap azonban nem pótolhatja 364 nap embertelenségét, érzéketlenségét.

Tisztában vagyok azzal, hogy Orbánt zavarja az ételért sorban állók látványa, hisz’ ország-világ láthatja, hazugság mindaz, amit hazánkról állít. A sorok pedig egyre csak nőnek, nőnek. (Pedig, nem Soros szállítja őket buszokkal, vagy repülőkkel.) Vannak, akik már órákkal a kezdet előtt letáboroznak, hogy nehogy kimaradjanak.

Nagy a szegénység hazánkban. Ezt pedig a Fidesznek köszönhetjük. Egyes országrészekben valóságos nyomortelepeken élnek az emberek, mint a középkorban. Segítségre csak azoktól számíthatnak, akiket most ki akarnak zárni a közterületi ételosztásból. Attól, hogy a Fidesz valamire azt mondja, hogy nincs, sajnos még keserű valóság. Az emberek nem hülyék, még ha annak is nézi őket a nagyon keresztény hatalom.

Ételosztóként – is – üzenem Orbánnak: hozhatnak bármilyen tiltó rendeletet, kivezényelhetik a közterületre a TEK-et, sok-sok ezer társammal akkor is tesszük amit tisztességünk megkövetel. Nem hagyjuk magukra az éhezőket, mert az emberséget nem lehet törvényben szabályozni!

Tisztában vagyunk azzal, nem vagyunk képesek a szegénységet megszüntetni. De sok kicsi sokra megy. Emberi életeken tudunk segíteni, örömet vinni napjaikba. És miniszterelnök úr, sokan vagyunk, akikből még nem veszett ki az önzetlenség. Tudja, ha egyszer rászorulna, egy tál étel jut majd Önnek is. Még talán nem késő, fogadja meg Teréz anya tanítását, bár nem a focival foglalkozik:

Életünk végén nem annak alapján ítéltetünk meg, hogy hány oklevelet szereztünk, mennyi pénzt kerestünk vagy mennyi nagy tettet vittünk véghez. Az alapján ítéltetünk meg, hogy “Éhes voltam és enni adtatok. Ruhátlan voltam és ti betakartatok. Idegen voltam és ti befogadtatok.”
(gepnarancs)

Bal-Rad komm: Az írással úgy nagyjából egyetértünk! Azzal a különvéleménnyel, hogy CSAK DÖBRÖGI NYAKÁBA VARRNI a nyomort! – legalább olyan vakítás, mint amit a döbrögista horda művel.

Bár Döbrögi igyekszik a rendszere szidolozását hazugsághalmazokkal és dölyföléssel a tökélyre fejleszteni, és etekintetben kétség kívül maradandót alkotott – úgy mint a szervezett lopás terén is – a nyomor nem csak az ő és hordájának a bűne!

Ez a rendszerváltás óta eltelt időszak bűne! A rendszer létrehozóinak és működtetőinek a közös bűne!

RENDSZERBŰN EZ A JAVÁBÓL!

Ajánljuk olvasóink figyelmébe az írás befejező részének utolsó idézetét!

Igen! Nagyjából így történt! Jöttek az idegen, hamis próféták és TANÍTVÁNYAIK!

Addig énekelték hamis szírénénekeiket, amíg teljesen elandalodtunk. Akkor pedig elloptak mindenünket!

A baj csak az, hogy mi ezt természetes dolognak tartjuk!

Antalltól-Döbrögiig, Kancsal Macától-Ungár Péterig! De sorolhatnánk vég nélkül!

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Rendszerbűn ez a javából!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Az is benne van a Szentírásban – ha már onnan idézünk -, éspedig az Újszövetségben, hogy ha adakozol, ne tudja az egyik kezed, mint csinál a másik! Bizony, az adakozás legyen szerény, nem hivalkodó, és nem lehet kérkedő, mint ahogy szokás manapság molinókkal, esetleg zászlókkal körítve a gulyást, ez egészen ocsmány dolog ebben a lekurvult országban. Nem tudom, van-e még hová süllyedni, biztosan van még, mert már 20 éve is azt hittük, hogy végre elértük a gödör alját, de tévedtünk.
    Egyébként teljesen egyetértek az admin kommenttel.
    Ma ez a dolog, az adományosdi, itt a bűn egymást tetőzi!
    Egyrészt bűnösnek vannak kikiáltva a szegények, ami a nyárspolgári társadalmak sajátja, ez Európában a korai kapitalizmus korában volt, úgy nagyjából az I. Világháború előtti időkben, de nálunk valahogy kitart. Szeretjük ezt a módit, olyan magyaros, virtusos dolog belerugdosni a védtelenekbe!
    Aztán a bűn következő foka az adakozók bűne, aki éppen ezzel a tettükkel legitimálják a szegénységet, mint természetes életformát, és ezzel a nevüket adják ehhez a förtelmes bűnhöz!
    Úgy bizony, minden “jótevő” ennek a rendszernek valamelyik pillére, ha nem épp a legerősebbje! Mert kormányok jönnek és mennek, de az adakozók, azok bizony maradnak! Netán nem ők maguk a rendszer legfőbb segítői?
    Sohasem fogom megérteni, mit érezhet az az adakozó, aki elvisz egy használt játékot a mikulási ajándékgyűjtéskor, mégis, hogyan gondolják, hogy “segítjük a rászoruló gyermekeket”, és közben persze ott is hagyjuk őket, és jövőre megint találkozni fogunk velük ugyebár, de a két dátum közötti 364 nap alatt leszr.juk őket, magasról, és főleg a szüleiket! Mert amúgy ők a hibásak, ugye?
    Kedves gépnarancsos blogger úr-elvtárs: most alaposan melléfogott, amikor a zorbánrendszert szidja.
    Ki kell mondani hagosan, egyértelműen, hogy ez a helyzet, ami itt van, az leginkább TÖRVÉNYTELEN, semmibe veszi az öregek, betegek, rokkantak, és főleg a GYERMEKEK legalapvetőbb jogait, és ezt az állapotot éppen az ételosztók legitimálják!
    Lehet, hogy meredeken hangzik, amit írtam, de vállalom, tiszta lelkiismerettel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.