Várjuk a qrmányzati örömódát!

Két hónap után, egy egyesület segítségével kerülhetett családjához egy miskolci kisbaba. A gyámhivatal nem engedte, hogy az anyja szülés után a kórházból hazavigye, szerintük nem voltak megfelelőek a körülmények a gyerek neveléséhez.

A család 6 gyereket nevel, nagyon nehéz körülmények között. Az egyesület segítségével viszont új szobát építettek a meglévők mellé, bútorokhoz, ruhákhoz jutottak.

(rtl)

Bal-Rad komm: Qrvára kíváncsiak lennénk most a döbrögista horda alvezérévé avanzsált “Családi Angyal” – Novák Katalin nemmzetthess hölgy véleményére!

Meg úgy általában a családbarát qrmány magyarázatára. Mert nagyon kussolnak! Meg most az udvartartás sem hozsannázik!

Persze az IS egy magyarázat lehet(ne) a részükről, hogy “de hát végülis a családba került az a gyerek!”

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Várjuk a qrmányzati örömódát!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Melléktéma, de itt az aktuális Balszemmel, Thürmer Gyula tollából

    Sokáig gondolkodtunk, hogy mi legyen a Munkáspárt
    vezérgondolata a 2018-as választásokon. Ígérgessünk
    az embereknek? Több pénzt, jobb életet? Minden párt azt teszi.
    És ahogyan közeledünk jövő áprilishoz, annál komolytalanabbak
    az ígéretek.
    Ígérjük azt, hogy holnapra megváltjuk a világot? Szívesen
    teremtenénk egy új világot, mert a mostani rossz, igazságtalan,
    beteg. Egy olyan világ, ahol a pénz dönt el mindent, csak annak
    lehet jó, akinek van pénze. A többségünknek pedig nincs.
    Szívesen mondanám, hogy jövő áprilistól új világ lesz. De
    tudjuk, hogy nem lesz. Legalábbis most még nem!
    Ha történetesen győzne akármelyik ellenzéki párt, akkor sem
    lenne új világ. Az ellenzék rendszerváltásról beszél, de valójában
    csak kormányt akar cserélni. Maradjon a tőke, a pénz világa, de
    most én akarom lenyúlni a nagyobb hasznot! A kormány nekem
    adjon kedvezményeket, én nyerjem el a pályázatokat, enyém
    legyem a média! Ez az összes ellenzéki párt programja.
    Akkor hát mit mondjon a Munkáspárt? Mi legyen
    a vezérgondolat? A választ az élet adta. Az elmúlt években
    majdnem minden időközi választáson részt vettünk. Könnyebben
    gyűjtöttük össze az ajánlásokat, mint bármikor korábban. Ez azt
    jelenti, hogy ez emberek kezdenek bízni bennünk.
    Miért? Nos, azért, mert mi mindig azt mondtuk, amitől
    az ő életük lehet jobb. Mondtuk akkor is, ha nem szavazták
    ránk, mert tudtuk: igazunk van, jó a programunk! Nem voltunk
    hatalmon, ezért nem tudtuk megvalósítani azt, amit mondtunk.
    De nézzenek csak körül! Ennek ellenére sok minden megvalósul
    a Munkáspárt programjából. Legyen több a minimálbér!
    Az állam támogassa a családokat! A gyerekek kapják ingyen
    a tankönyveket!
    Megvalósult volna mindez akkor is, ha a Munkáspárt nem
    követeli? Ha nem azt fejezzük ki, amit milliók éreztek és
    akartak? Ha nem erősítjük fel az emberek hangját? Lehet, hogy
    igen, de valószínűbb, hogy nem. A kormányok nem buták.
    Figyelnek a társadalom hangjára. De csak akkor hallgatnak oda,
    csak akkor tesznek valamit, ha rákényszerülnek.
    Az Orbán-kormány a nemzet közös felemelkedéséről beszél,
    ami jól hangzik. De vajon csökkentette-e volna a rezsit, emelte-e
    volna a béreket, ha Európa számos országában a dolgozó
    tömegek nem mentek volna az utcára, ha a magyar dolgozók
    nem akarták volna ugyanazt? Mi erőnkhöz mérten felerősítettük
    ezt a hangot.
    Nos, akkor itt a Kánaán? Akárhogy is nézzük, kedves
    olvasóim, még nem vagyunk ott. Mert ugye Petőfi szerint akkor
    érkezünk oda, ha „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”.
    Nemzetünk költője igencsak két lábbal járhatott a földön, mivel
    nem vette be a forradalmi dumákat. Ugyanis lehet papolni
    egyenlőségről, testvériségről, szabadságról, de végül is minden
    attól függ, hogy abból a bizonyos kosárból kinek mennyi jut.
    Manapság beszélhetünk nemzetről, Soros-tervről, nemzeti
    identitásunk védelméről és sok minden másról, de ettől a többség
    nem fog többet kapni az ország kosarából. Eddig a kormány
    adott, mert adhatott. Volt miből. Minden ellenkező híresztelés
    ellenére igenis, fejlődünk, az ország halad előre. Persze tudjuk,
    hogy a száguldásnak indult magyar ipar valójában német és
    amerikai, ja meg, hogy sok minden EU-pénzekből épül.
    A kormány adhatott, mert volt bátorsága korlátozni
    a bankokat, a nagyvállalatokat. Volt ereje meggyőzni őket, hogy
    jobb most lemondani a haszon egy részéről, mintsem, hogy
    holnap a néptömegek még többet követeljenek az utcán.
    Az elmúlt évek lehetőségei azonban szűkülnek. Ha többet
    akarunk adni az embereknek, valakitől el kell venni. Adni
    a népnek, elvenni a milliárdosoktól! Ez a Munkáspárt programja.
    Adjunk az embereknek 200 ezer forintos minimálbért! Adjunk
    100 ezer forintos minimálnyugdíjat! 65 év felett az emberek
    kapják ingyenesen a gyógyszert! Az állam biztosítsa az első
    munkahelyet! Költsünk kétszer annyit az egészségügyre és
    az oktatásra, mert végül is ez is az embereké!
    De ehhez el kell venni! Aki többet keres, fizessen több
    személyi jövedelemadót! A minimáljövedelmek adómentesek
    legyenek! Vezessünk be bérplafont! Mindez kell, de kevés! Nem
    elég a jövedelmet megadóztatni, a vagyont is meg kell adóztatni.
    Még pedig a nagy vagyonokat, a milliárdosok vagyonát! Legyen
    egyszeri 45 százalékos vagyonadó!
    Ezt nem fogja sem a Fidesz megtenni, sem az ellenzék, ha
    valamilyen csoda folytán győzne. Egyikük programjában sem
    szerepel. S nem véletlenül! Ez már húsba vág! A milliárdosok
    húsába. Ehhez önmagában egyetlen kormánynak sem lesz ereje
    és bátorsága.
    A Munkáspárt kell hozzá. Az kell, hogy követeljük az utcán
    és a parlamentben. Az kell, hogy a politika erejével támogassuk
    mindazokat, akik a következő években harcolni fognak. Harcolni
    fognak, mert egyre többen ismerik fel, hogy harcolniuk kell,
    úgy ahogyan elkezdték minap a Tesco dolgozói. Mi mellettük
    leszünk. A Munkáspártban bízhatnak.

    TGY

    1. “Legyen egyszeri 45 százalékos vagyonadó!”

      Kibicnek semmi sem drága.

      A Nemzeti Lelkiismeret Pártjára szavazok! (Ha lenne ilyen.)
      Programja:
      1. Célunk a parlamenti küszöb elérése.
      2. Bejutva a parlamentbe a szavazásokon mindig a nemzet és Magyarország érdekeit szem előtt tartva szavazunk. Pártoktól függetlenül.
      3. Nem akarunk kormányra kerülni, mert meg akarjuk őrizi feddhetetlenségünket!
      4. Azokra a kormányokra, amelyek a választási ígéreteiket semmibe véve kormányoznak a nemzet lelkiismereteként nyomást gyakorlunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.