Egyre nagyobb a hiánya egy őszinte, nemzetikommunista pártnak!

Befagyott a maffiák népszerűsége

Nem mozdult a legnagyobb pártok népszerűsége, de úgy tűnik meg tudtak kapaszkodni a legújabbak.

A Fidesz támogatottsága a három százalékos hibahatáron belül 27-ről 26 százalékra csökkent. A Szocialista Párt negyedik hónapja 12 százalékon áll, a Jobbik újabb 1 százalékpontot veszítve, most a választókorú népesség 10 százalékára számíthat. A két párt szavazótábora teljesen más társadalmi-demográfiai jellegzetességeket mutat, különösen a korosztályi különbségek markánsak.

A DK és az LMP támogatottsága is változatlan maradt, előbbi 5, utóbbi 3 százalékot kapott. Több pártnak 1 százalékos a tábora, ezen a szinten áll a Kétfarkú Kutyapárt, az Együtt, a Liberálisok és a listán most először szereplő Momentum. A politikától távolságot tartó választópolgárok aránya emelkedett, 35-ről 38 százalékra.

A kutatást készítő Závech Research megjegyzi, hogy mivel a politikai aktivitás alacsony, ezért a biztos pártválasztók körében közzétett adatok csupán tájékoztató jellegűek, abból messzemenő következtetéseket levonni nem lehet.

Ebben az elkötelezett választói csoportban a Fidesznek 48 százaléka van, az MSZP 19, a Jobbik 16 százalékot ért el. A biztos pártválasztók 8 százaléka támogatja a DK-t, az LMP 4 százalékos. Az aktív szavazók között a Kétfarkú Kutyapártnak és a Momentumnak 2-2 százaléka van, az Együttnek és a Liberálisoknak 1-1 százaléka.

Az MSZP-nek az életkor emelkedésével egyre nagyobb a támogatottsága, a Jobbiknak viszont egyre kisebb. A húszas-harmincas korosztályban a szocialisták 4-5 százalékon állnak, a nemzeti jobboldali párt itt 14 százalékos. A hatvan év felettiek körében az MSZP-nek 27 százaléka van, a Jobbiknak csupán 4 százaléka.

A szocialista párt az idős, nyugdíjas korú emberek mellett még az alsó, alsóközép társadalmi státuszú csoportokban és a fővárosban erősebb az átlagosnál, a Jobbik viszont ezekben a rétegekben a leggyengébb. A nemzeti pártnak kedvező pozíciói vannak a fiatalok körében, a társadalom középen lévő csoportjaiban valamint a kisebb városokban és a falvakban, ezekben viszont az MSZP az átlagnál kevesebb szavazót vonz.

Akárcsak a múlt hónapban most is az emberek fele prognosztizálja a Fidesz 2018-as választási győzelmét, annak ellenére, hogy folyamatosan és nagy előnnyel vezeti a pártok rangsorát. A választópolgárok nagyjából egynegyede arra számít, hogy a kormánypárt veszíteni fog jövőre. A későbbi politikai erőviszonyok alakulása szempontjából a pártpreferenciával nem rendelkezőknek fontos szerep juthat.

E csoport tagjai sokszor azt is figyelembe veszik a választói döntésüknél, hogy mely pártnak van esélye győzni, oda szívesebben csatlakoznak. Közülük 36 százalék azt feltételezi, hogy a Fidesz ismételten megnyeri a voksolást, ők a kormánypárt potenciális tartalékát jelenthetik. A bizonytalan választók 19 százaléka szerint nem tud újra győzni a Fidesz, ők az ellenzékhez csapódhatnak. A pártnélküliek többsége, 55 százaléka viszont tanácstalan, nem latolgat esélyeket.

A reprezentatív kutatás ezer fő személyes megkeresésével készült 2017. március 18-26 között.
(Forrás: Závech Research)

Bal-Rad komm: “…A politikától távolságot tartó választópolgárok aránya emelkedett, 35-ről 38 százalékra…”

-Tegnap már komolyan kezdték emlegetni “elemző politikai műsorokban” ezt a 38-40 százalékos útálkozó többséget, összekapcsolva a finoman szólva is silánynak nevezhető jelenlegi kínálattal, ÉS AZ ALTERNATÍVA HIÁNYÁVAL!

Megjegyzendő ugyanakkor: az altenatíva hiánya jelenlegi politikai maffiacsoportosulásaink számára egyenesen kívánatos, és a jelen politikai rendszer stabilitásának garanciája. Magyarán: RENDSZERNEK ÉS RENDSZERMŰKÖDTETŐKNEK EGYARÁNT ÉRDEKÜK A VALÓDI ALTERNATÍVA HIÁNYA!

Tekintettel arra, hogy a polgárhy és nemmzetthy oldal minden jelesse a kínálati listán szerepel, NEM KÉRDÉSES, HOGY MIT IS HIÁNYOLNAK A VÁLASZTÓK!

Hiányzik egy ŐSZINTE, VALÓBAN NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ, ERKÖLCSILEG ÉS MORÁLISAN TISZTA, NEMZETIKOMMUNISTA IDEOLÓGIÁN ALAPULÓ POLITIKAI PÁRT!

HIÁNYZIK A NÉPKÖZTÁRSASÁG ESZMÉJÉNEK HITELES ÉS ŐSZINTE HIRDETŐJE!

“Egyre nagyobb a hiánya egy őszinte, nemzetikommunista pártnak!” bejegyzéshez 15 hozzászólás

    1. NEMZETIKOMMUNISTA?
      Te jó ég!
      Ha kommunista, akkor nem lehet nemzeti, ha nemzeti akkor még lehet kommunista, de nem nemzeti alapon. A megfogalmazó történelemből bukásra áll! Ezért uralkodhatnak a hiénák!

  1. Egyre nagyobb a hiánya egy őszinte, nemzetikommunista pártnak! (???)
    Súlyos gondolat, ha valaki nemzetiszocialista pártszerűségre áhítozik.
    Aki az eredeti elvet követi annak így helyes:Egyre nagyobb a hiánya egy őszinte, internacionalista-kommunista pártnak!
    Nemzeti kommunista kreáció a múlt, a 30-s évek Németországában is a nemzeti kommunisták dőltek (h)itler ölébe és volt is áldozat bőven!
    Ha kommunista valaki az nem lehet történelmietlen.
    Kommunista pártra minden sallang és címke nélkül pedig igen nagy szükség van, persze még nincs forradalmi helyzet.

    1. Kedves Pál, rólam igazán nem mondható el, hogy “ideológiailag képzett” lennék, de erről, vagy legalábbis hasonlóról még én is hallottam.
      en.wikipedia.org/wiki/Socialism_in_One_Country
      en.wikipedia.org/wiki/National_communism
      A kommunista ideákat szerintem – ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni őket – a közösen érdekelt, jóból kimaradó tömegeknek a generációk alatt csak kevesek számára felhalmozott, aránytalanul nagy versenyelőnyök leépítésére irányuló vágya kelti életre, és természetesek, mivel alapvetően közösségi lények vagyunk, és közösségi együttműködésünket mérgezik a durva és igazságtalan különbségek (más kérdés, hogy nem szeretnénk feltétlenül mindenkivel együttműködni, idegen kultúrákkal keveredni, idegen megjelenésű emberekkel párosodni, mert ez is egy természetes emberi hozzáállás). Az aránytalan különbségeket sokáig fenn lehet tartani erővel, de a dolog természetéből adódik, hogy egyre kisebb számú ember húz egyre magasabbra (megint természetes vágyait követve), és az olló két szára vészesen szétnyílik. Ilyenkor törvényszerű, hogy mások is részesedni szeretnének a javakból, amelyek azok számára érhetők el, akik nem (csak) a saját verejtékük által “termelik” meg őket.
      Manapság három út látszik. Az egyik, amikor – a nagytőke engedélyével – hatalmas létszámú, ideológiailag lazán összefogott, ám egyébként tarkabarka, másodlagos céljaiban megosztott, idegen embertömeg áramlik be az országokba, és elkülönülésével, szaporodásával, növekedő munkaerőpiaci versenyhátrányával, a fogadó társadalmak szociális és jogi, valamint öngyilkos ideológiai lehetőségeinek kihasználásával végül lebontja a különbségek egy részét (miközben az őslakosok száma vészesen megcsappan). Ezek egy darabig képesek elfedni a globális nagytőke által okozott károkat, ideiglenes szövetségeseket szerezhetnek a fogadó országok nemzetromboló ideológiát képviselő állampolgárainak köréből, de végül úgyis csak a legerősebb győzhet (és mivel Európa esetében mind a küldők/támogatók, mind a rivális USA többnyire a migránsok pártján áll, a végeredmény szomorú is lehet). A globalizmus nagy kísérlete, hogy ezeket a tömegeket, másodlagos megosztottságukat kihasználva, megpróbálja a saját arculatára formálni. A hibát a számításában szerintem ott követi el, hogy az őket lazán összefogó vallási/ideológiai kapcsolatokat alábecsüli, az őket kibocsátó vagy támogató országok rendszerét pedig nem tudja vagy nem akarja teljes mértékben megsemmisíteni, ahogyan (a profit és az egyéb várható nyereség miatt) a nagy globális vívmányokat és következményeket sem, úgy mint bankrendszer, internet és egyéb globális kommunikációs lehetőségek, nemzetközi jog, tömegközlekedés, nyersanyagfüggés, gazdasági, tudományos, kulturális és humanitárius kapcsolatok stb. Az utóbbiak lehetővé teszik, hogy még egy szétvert ország lakói is meginduljanak egy jobb élet reményében, illetve országuk se essen szét végleg, ahol pedig az ország egyben maradt, erős támogatást adhat a migránsoknak bárhol a világon, és azok is lojálisak lehetnek hozzá (ez nem feltétlenül a szülőhazájuk lesz).
      A másik út, hogy középtávú politikai sikerek reményében nem eszközölnek mélyreható módszerbeli változásokat, nem mennek szembe az uralkodó globális trendekkel, csak annyiban, hogy idegenekből kevesebbet engednek be (ez főleg a szegényebb társadalmi rétegeket érinti, a gazdagabbaknál nincsenek gátlásaik). Ekkor az országok saját szociális és demográfiai feszültségei robbantják szét a kereteket – idővel. Magyarország ezt az utat követi, és ez a “wannabe” globalisták számára igen kecsegtető, hiszen mire eljutnának oda, ahová a nagyok, már nem lenne szükségük olyan nemzetre, amellyel közösséget vállalhatnak, vagy pedig annak maradékát megpróbálhatnák saját arculatukra formálni, illetve kompromisszumokat kötni vele. Addig viszont kifizetődőek a nemzeti szólamok, miközben a gyakorlatban sokszor éppenséggel az ellenkezője történik: megosztás, lemorzsolás, felhigítás (relatív értelemben). A hibát ott követik el, hogy túlbecsülik a tartalékokat és a lehetőségeiket, ugyanakkor alábecsülik a belső és külső veszélyeket. Mire elérnék áhított céljukat, lenyomják őket, de ez az országon már nem segít.
      A harmadik út, hogy egy-egy szerencsésebb ország vagy országkezdemény valahogyan szakít az uralkodó globális trendek egy részével, belső és (nálánál jóval erősebb, de együttműködésben érdekelt) nemzetközi támogatókat talál, majd megpróbál egy igazságosabb elosztást megvalósítani, amíg lehet. Kár arra számítania, hogy ezt nemzetközi forradalmakkal teheti meg, mert óriási különbségek vannak az egyes országok társadalmi, gazdasági, katonai helyzete között, a “fejlődésnek” nem egyforma stádiumában vannak, és nem is egyforma utat jártak be. Ma nincsenek például olyan háborúk, járványok, amelyek az egész kontinens lakosságát megviselnék, és a legerősebb országok sem kommunista berendezkedésűek (legfeljebb látszólag), tehát kommunista támogatóik nemigen lesznek. Az is csak naivitás, hogy az adott országon belül osztályalapon lehetne szerveződni, hiszen ma a munkabérből élők sokkal differenciáltabbak, mint az elmúlt két században, a környezet pedig egyelőre nagyszámú vállalkozó működését is lehetővé teszi (vagy épp kikényszeríti), akik gyakran maguk sincsenek túl rózsás helyzetben. Nem is beszélve az egyéb, pl. etnikai törésvonalakról, amelyek különösen az elmúlt évtizedekben nőttek meg. Úgyhogy manapság bizony még a nemzeti gondolat is komoly kihívásokkal néz szembe, és előbb-utóbb elkerülhetetlenül etnikai (máshol emellett vallási) konfliktusokba torkollna egy-egy nagyívű próbálkozás is, akármilyen alapon kísérleteznének vele. De talán a nemzettudat az, ami Európában egyelőre még a legszámottevőbb összetartó erő. Márpedig a változások egyik feltétele az összetartozás érzése, amihez persze általában messze nem elegendő az azonos néphez, nemzethez tartozás, meg a közös nyelv, szükséges volna még egy erőteljes sorsközösség is. Minimum. De ezt – érzékelhető háborúk vagy egyéb rövid távú, ám igen nagy demográfiai kihívások híján – a versenyre és/vagy elvándorlásra csábító lehetőségekkel, különféle megosztásokkal, illetve a veszélyérzet tompításával egyelőre sikeresen felszámolták, a kereteket nyújtó államokat pedig lassan feláldozzák a globalizmus oltárán. Vagyis azok az európaiak (illetve leszármazottaik), akik tarkabarka bevándorlókkal (és azok leszármazottaival) kiegészülve ma elitjük révén uralják a világot, maguk készítik elő saját bukásukat úgy, hogy tombolni hagyják azt az elitet, mely ugyan belőlük nőtt ki, de ma már túl sokba kerülnének neki. Ha ennek az elitnek a képviselőit egy-egy európai országban képesek lesznek valaha is megdönteni, az azt követő rendszereknek biztosan lesznek nemzeti és kommunista vonásai, ellenkező esetben csak elitek egymás közötti harcáról beszélhetnénk. A szerencsén, felkészültségen, kapcsolatokon és időzítésen múlna, mennyire lenne tartós az eredmény.

      1. Köszönöm! Ön megmagyarázta, hogy hogyan lehet elhinni, azt ami nincs! Élhető, HUMANIZMUSON alapuló, emberarcú kapitalizmus. Ma ilyen társadalom nincs, 100 évvel a NOSZF utáni szocialista kísérlet közelítette meg. De az emberi értelem nem volt azon a szinten, hogy ez tért nyerjen. Igaz nem az eszme, hanem csak és kizárólag a tőke és mögötte az állatok, na meg a fegyver győzött. Az ember maradt a legokosabb állatt, amely nem érti MARX jövőbe kiáltását. Az állatkerti társadalmi forma lényege tehát, hogy az individualizmus világában az értelmet az ösztön irányítsa. No igen a gyáva kommunisták gondolkodásának lényege, hogy csak egy kicsit akarnak változtatást, nekik bajuk abból ne legyen. Ettől függetlenül MARX szemlélete nem kívánság műsor és idea, az emberiség fennmaradásának kérdése, amelyben az ember ösztönein az értelme uralkodik!

        1. Igazából nem akartam olyat magyarázni, amit a számba adott, kedves Pál. Emberarcú kapitalizmus nincs, bőven lehet találni olyanokat, akik számára nem az emberi arcát mutatja. Erről szól a Bal-Rad bejegyzéseinek egy tekintélyes része. Tökéletesen megvalósult kommunizmus – na olyan megint nincs. Hétezer évvel ezelőtt egyes kultúrákban talán közelítettek hozzá (maximum pár száz fős közösségekre és 5-7 fős családokra gondoljon), az elmúlt száz évben azonban ez sem épp (csak) az emberi arcát mutatta. Amit itt talán a többségünk értékel, az Kádár idejének biztonsága a kisember számára. Persze ezer hibát lehetne találni abban is, attól függően, honnan nézzük, de a Bal-Radon gyakran hangoztatott erényei tagadhatatlanok.
          Nem tudja teljesen kikapcsolni az ösztöneit az értelmével vagy a humanizmusával, ez álom. Az ösztönök aligha ördögtől valók, részben miattuk létezik még a “legokosabb állat”. Számtalan dolog van, ami a pusztulásba vihette volna az embert, ha ezek nem lennének. Például az, hogy ragaszkodik Marx rendszerének tökéletességéhez, hogy oly nagyra értékeli és az emberiség fennmaradása nélkülözhetetlen eszközének tartja, a vélemény mellett egy ösztönös reakció is, amivel az önértékelését tartja fenn. Nyilván logikusan levezette már rengeteg alkalommal a lényeget, elfogadta azt, és most úgy érzi, annak bármilyen megkérdőjelezése az értelembe vetett hitét ingatná meg. Semmi baj nincs ezzel, tudomásul veszem. Az értelemnek az az egyik tulajdonsága, hogy helyzettől függően eltérő válaszokat adhat egy-egy problémára (pl.: mi lenne a legmegfelelőbb társadalmi forma). Ha csupa Aradi Pál élne a Földön, az Ön válasza kétségtelenül kitűnő lenne. Ha hétezer évvel korábbi állapotok uralkodnának, és mi kis, átlátható földművelő közösségekben élnénk, a legbonyolultabb termékeink pedig agyagedények és pattintott kőeszközök, meg ásóbotok lennének, talán akkor is. Mert nem lennének köztünk túl nagy különbségek.

  2. A kommunista szó jelentését tisztázni kell!
    Attól, hogy valaki magát kommunistának vallja nem biztos, hogy az eredeti eszme lényegének gyakorlati válaszára képes.
    Egyre több fiatal érdeklődik a kommunista szót hallva, hogy mit is jelent. Sokan, nagyon sokan, még a magukat kommunistáknak tartók is félre magyarázzák, mert az eszme alapját, annak megfogalmazójának lényegi mondani valóját nem értik. Nos a kommunista eredete valójában a Nagy Francia Forradalomra tehető, a forradalmárok voltak a kommünárok. JELSZAVUK A TESTVÉRISÉG, EGYENLŐSÉG VOLT LÉNYEGÉBEN. Marx megfogalmazta az emberiség fejlődésének, a lehetséges társadalmi formának az elvét. Ennek lényege az osztály nélküli társadalom, amelyben nincsenek milliárdosok, tőkések és nincsenek nyomorban élők, a tőkéseket kiszolgáló modern rabszolgák. Ma a szocialista társadalom kísérletének átmeneti hanyatlásának okán, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 100. évfordulójának küszöbén a kommunista társadalom lényegét a következő képen fogalmazzuk meg, mi kommunisták: 1. Közösségi társadalom. 2. A tőke, a pénz uralmától mentes társadalom. 3. A kizsákmányolás mentes társadalom. A kapitalizmus hanyatlásának lényege, hogy a fölösleges felhalmozás, ennek az emberiség létére veszélyes ökológia, környezet pusztulása megszűnjön. A szükségletek szerinti gazdaságra, közösségi társadalomra van szüksége az emberiségnek és nem az öldöklést kiváltó harácsolásra. Te tudod, hogy a világ vagyonát az emberiség 0.5%-a birtokolja. Te tudod, hogy Magyarországon a nemzeti vagyon alig 100 ezer ember kezében van? Igazságos az, hogy amíg egyesek dúskálnak, felhalmoznak, addig tízezrek éheznek? Végül, tudod, hogy mi az a bankdiktatúra?
    Ka kommunista, akkor közösségi társadalom eszmélyét követi és ha ezt teszi valaki tudatosan, akkor azt is tudja, hogy egyfelől egy ilyen átmenetnek nemzetközi feltételei vannak, másfelől a kommunista szó jelentése nem enged semmi féle jelzőt és címkét!

  3. Nemzeti kommunizmus, mint Kubában, és Kádár idején Magyarországon. A Szocialista Építés Magyar Pártja, az Eurázsiai Unió felé nyitott internacionalizmussal.

  4. Aradi úr!
    Ön szellemi képességeit megalázza azzal, hogy közhely média modulokban gondolkozik és már nem értelmez, nemzet társaink többségéhez hasonlóan ön a szellemi plepsz, a kapitalista rendszer kreált untermensch típus.
    Önnek: a szavak alapjelentése:
    kommunista: latin communitas szóból: közösség, közösségi érzés, származó kifejezés
    Nemzeti: latin natio szóból : nép, nemzet szóból.
    Ha ön a két szót nem tudja összekapcsolni, akkor ön a nemzetet, közösségi tudat nélkül tudja csak értelmezni, ami pont azok célja, akik a fejébe közhelyeiket beleültették.
    Akkor ön már most is, álmai társadalmában, boldog lelki szegényként. Ugyan nem öné a föld de boldog, mert a tudata határozza meg a létét.
    De nem értem mit keres egy olyan oldalon:
    Amit gondolkodó emberek keresnek fel.
    Akik dialektikus materialisták és pont önön mosolyognak, hiszen az egyik alapelve, ami Marx-tól származik: a lét határozza meg a tudatot.

    1. Bocs éppen nem Önt és individualizmusát kerestem! Nekem szegezett kérdését ha önmagának felteszi, megérti miért kedvelem mégis önöket, a különböző véleményeiket olvasni. Véleményem csak talán lehet? Vagy…

      1. Aradi úr!
        Az ön kérdése, emlékeztetőül: NEMZETI KOMMUNIZMUS? A válasz erre érkezett.
        A nemzeti szocializmus, ne csak a betáplált média negatív modul képet nézzük, a weimari köztársaság mélységes kapitalizmusa, a németek létét tette lehetetlenné, ebből ébredt tudatuk, mely a német kommunista pártot hihetetlen erőssé tette, közel volt az új szovjet típusú állam megvalósulása. A német nagytőke ezért hihetetlen mértékben el kezdte támogatni a nemzeti szocialista mozgalmat és el is érték hatalomra kerülését, profitjuk jelentős részéről le is mondtak, hogy megvalósuljon egy gazdaságilag, társadalmilag igazságosabb állam, amiben ők továbbra is a vezető osztály maradhattak. Tehát ez egy hamis szocializmus volt, mely csak az ő összeszorított fogú kapzsiság csökkentésén alapult, ez egy kényszer volt a burzsuáziának.
        Ennek természetes következménye volt a profit maximalizáló és belső osztály feszültséget csökkentő, a veszélyes osztályok(munkás, paraszt) hivatalos lemészároltatása, háború (G.Orweel: minden háború a meglévő társadalmi rend fenntartásáért zajlik).
        Persze legyen gondolata de az legyen az öné!
        Ha ez túl hosszú volt, egyszerűsítek, a kapitalizmus olyan, mint egy gyönyörű, egyszerű nő, nagyon vonzó de 1 hónap után nem lehet ürességével élni.

  5. “Akik dialektikus materialisták és pont önön mosolyognak, hiszen az egyik alapelve, ami Marx-tól származik: a lét határozza meg a tudatot.”
    A baj akkor van, ha valaki megissza a lét!

  6. AZ ELMÉLETNEK KOMPROMISSZUMOK (ALÁZATOS MEGALKUVÁS IS) RÉVÉN AZ “IGÉNYEKHEZ” VALÓ IGAZÍTÁSA, NEM JELENT ELŐREHALADÁST, A KAPITALISTA KIZSÁKMÁNYOLÁSTÓL SZENVEDŐ TÁRSADALMI TÖBBSÉG KÜZDELMÉBEN.
    Senkit nem kívánok megsérteni, s főleg megbántani, ha ilyet sugallt a véleményem elnézést kérek.
    Én is elvárom a nálam okosabbaktól az intelligenciát!
    KÖSZÖNÖM!

  7. A probléma ott kezdődik, hogy igazából nem is tudjuk mit írt Marx, csak a háború utáni fordításait ismerjük. Marx eredeti írásainak zöme állítólag Oroszországban van.
    Olyat biztosan nem írt, hogy azonnal eljön a kommunizmus. A társadalom átmeneteken keresztül juthat el oda. Ráadásul a leggazdagabb, legfejlettebb országokra értelmezte, tehát a leggazdagabb kapitalista államokra.
    Még véletlenül sem azt írta, hogy a nemzeteket fel kell számolni.
    A baj ott van, hogy a judeobolsevikok először a félfeudális államokban robbantottak ki forradalmakat ( hozzá tenném, hogy a nemzetközi cionista háttérrel). Ez pedig valójában a cionista világuralmat eredményezi, mely bizony egyre sikeresebb.
    Amit írt, az nem a nemzet nélküli világpolgárokról szólt (ez a cionista nagytőke és kiszolgáló slepje). Az egy humbug, amikor a kommunista kiáltványt úgy értelmezik, hogy fel kell számolni a nemzeteket. A Világ proletárjai egyesüljetek csak azt jelenti, hogy az államok dolgozó tömegei fogjanak össze a nemzetközi nagytőke ellen. Ezt viszont a nemzetek lerombolására használták és használják. És kik? A cionista bankárok, tőkések, és nemzetközi irányítóik, és persze a kiszolgálóik.
    Az állam elhalása egy evolúciós folyamat kellene hogy legyen, és nem a nemzetek megsemmisítése a cionista világhatalom végleges létrehozására.
    Jelen történelmi szakaszban erősödnie kellene a nemzetállamiságnak az emberiség fennmaradása érdekében. Ennek ellenkezőjéről szól a Soros-félék, és a libsik háborúja a nemzetek ellen.
    Azok akik tagadják a nemzet létét a kommunista eszmék elferdítésével, és annak leple alatt, az emberiség létét veszélyeztetik, és a Rothschild félék kezére játszanak, vagy azért mert közéjük tatoznak, vagy azért mert a kiszolgáló slepphez. S mindegy hogy tudatosan, vagy sem, mert tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Az állítólagos kommunistáknak el kellene azon gondolkodni, hogy miért sikertelen történelmileg a kommunista mozgalom, és nem hamisan fordított és megírt gondolatokat szajkózni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..